Koncertélmények

Ha Te is szeretnéd megosztani a koncertélményeidet és képeidet más rajongókkal, akkor írj e-mailt a therasmushun@gmail.com címre.
A képek természetesen vízjelezve, a neved feltüntetésével kerülnek leközlésre.

Lemezbemutató koncert, Helsinki, 2012.04.17
© Möszmer Krisztina

” Már a koncertet megelőző hét számomra eléggé The Rasmus-szal gazdagon telt: kedden és vasárnap összefutottam velük a Nosturinál, aztán csütörtökön megtudtam, hogy nyertem jegyet … hát majdnem kiugrottam a bőrömből az utca közepén .

 Az első kettőt albumrendeléssel… miután csak az első 100 megrendelőnek adtak jegyet és mi barátnőmmel a “bejelentést” követően 2 nappal rendeltük meg – csak azért, mert így 2€-val kevesebbe került  – így nem igazán számítottunk rá, hogy jut még nekünk jegy…de jutott ^^ Utána még nyertünk 4-et a TR Facebookos játékával.

Nagy nehezen eljött a kedd este. Miután egyik barátnőm délután 5-kor a Circus felé járt és akkor is csak kb. 5 ember volt ott (ezek a finnek már csak ilyen ráérősek – Magyarországon és Bécsben valahogy nem ezt szoktam meg :)), így én fél 7 körül mentem oda. Épp hangoltak, így először hátul meghallgattam két számot, aztán előrementem és beálltam a sorba – no akkor már legalább 15 ember volt ott.
Kigördítették a vörös szőnyeget is, szóval volt felhajtás.
8-kor volt kapunyitás – addigra azért elég szép sor alakult ki. Korosztály szerint a 15 évestől az 50-60 évesig volt minden.
A biztonsági őrnél volt egy lista a nevekkel, akik nyertek/kaptak/szereztek valahonnan jegyet és elméletileg személyivel kellett volna igazolni, hogy jogosak vagyunk a belépésre, de miután mondtuk, hogy Facebookon nyertünk jegyet csak intett, hogy befelé. Ennyi erővel boldog-boldogtalan bemehetett volna.
Pauli előtt álltunk az első sorban – nem volt nehéz odajutni, mivel az emberek 90%-nak az első útja a bárpulthoz vezetett…
Kb. 21:10-kor kezdték a koncertet. Hát azt hiszem nem kell mondanom, hogy szokás szerint szuper jó volt. Ezen felül magának az alkalomnak a különlegessége, illetve hogy bő 1,5 év után újra látni őket a színpadon ^^
Az I’m a mess-t kétszer kezdték – egy kis technikai gond akadt  illetve ahogy utána Lauri mondta, kb. minden dalban volt valami hiba – mivel egyrészt nincs zenészfülem, ezért nekem az I’m a mess-nél történt bakin kívül más nem tűnt fel (azt meg nem volt nehéz észrevenni), másrészt meg volt, ami elterelje a figyelmemet
A számokat az album sorrendjében játszották el és kb. 1 órás volt a koncert.
Utána pedig CD-ről játszották újra és újra az albumot.
Kb. 10 perccel később Pauli már tiszteletét is tette, Paavo (Apocalyptica) és Mikko (Von Hertzen Brothers) társaságában. Később jött Eero, Lauri és Aki is. Mindannyian tök kedvesek, aranyosak voltak, vígan beszélgettek és fényképezkedtek mindenkivel. Bár mi Paulival sokat nem beszéltük, mert állandóan fel-alá járkált.
Miután Eero-nál a “Köszi a koncertet, tök jó volt!” mondat után abbahagytam a mondókámat várván, hogy barátnőm alá akarja íratni vele a setlistet, de ő meg arra várt, hogy én még beszélek hozzá – szóval az a kínos csend  -, Eero megkérdezte, hogy “Csináljunk fényképet?” Mondom ha szeretnél.
Nála külön kiemelném azt a csodálatos nadrágot, amiben színpadra állt.
Akinak lelkesen finnül megköszöntem a koncertet, illetve érdeklődtem hogy terveznek-e magyarországi koncertet (“civil” finnekkel sem éppen szeretek finnül beszélni, szóval nem tudom miért így jött ki belőlem, de ez van :))
Mondta, hogy volt egy klubkoncertjük Magyarországon …Pet…Peto… néztünk rá, hogy Petőfi Csarnok, avagy Pecsa? Igen, igen – aztán itt nagyon aranyosan mondta, hogy Pecsa  Meg, hogy a másik klubkoncert… valami alacsony plafonú helyen…valami kert…Dürer-kert? Igen! 
Azért meglepődtem, hogy pl. a Pecsára így név szerint emlékszik 6,5 év távlatából – azért azóta voltak jó pár helyen. Aztán még megbeszéltük, hogy őt nem zavarta az eső a SZIN-en.
Kérdeztem még finnországi nyári fesztiválról is. Erre mondta, hogy reméli lesz, de hát még meg sem jelent az album, szóval majd utána jönnek felkérések. Mondtam neki, hogy szerintem nagyon jó az album, talán az eddigi legjobb. Erre még szélesebb vigyor az arcán, mutat rám, és mondja barátnőmnek, hogy “She like’s it!”  Illetve kedvesen érdeklődött, hogy mit csinálunk itt Finnországban.
Onnan átnyargaltunk Laurihoz. Neki is megköszöntem a koncertet. Erre mondta, hogy kb. minden számban volt valami hiba. Mondtam neki, hogy ez olyan tipikus, de talán jobb is, mintha minden nagyon tökéletes lenne. Mondta, hogy igen, jó, mert így legalább lehet improvizálni – és itt levágott egy kisebb léggitározást.
Utána kérdezte, hogy honnan jöttünk. És amúgy megkérdezheti, hogy miért éppen Finnország? Mondtam, hogy mert imádom. Erre széles vigyorral, hogy ő is  És mióta vagyunk itt? Szóval még ő kezdeményezett beszélgetést – azért nála nem épp ezt szoktam meg.
Mivel volt velünk 2 cseh lány is, elmesélte, hogy kb. 15 éve volt először Prágában, mikor a nővére ott élt egy ideig. De akkor még fiatal volt és csak a buli és a Becherovka érdekelte  Pedig az építészet és a történelem… Négyen álltunk vele szembe, úgy beszélt, hogy szépen sorban mindig mindenkinek egyenesen a szemébe nézett és lelkesen mondta a mondókáját.
Fényképeknél meg úgy megszorongatta mindenkinek a karját, mintha muszáj lenne.
Még megkérdeztem tőle, hogy a Your Forgiveness klipjében látható hajó (ami előtt Aki játszik) mégis hol van, mert már elég sok partszakaszt láttam Helsinkiben de az a hajóroncs nem rémlik. Nézett, hogy fogalma sincs, de tényleg. Meg kell kérdeznie Eerot, mert ő rendezte a klipet (na ezen kicsit meglepődtünk, hogy oké, hogy Eero rendezte, de hogy azt sem tudja bizonyos részeket hol forgattak…:))
Mivel Eero közben pont odajött, így megkérdeztem tőle… na ő aztán elmagyarázta – épphogy pontos koordinátákat nem adott.
Utána még Lauritól számon kértük egy korábbi ígéretét(Campuson tett megvendégelős ígéret…), amivel a frászt hoztuk rá, de nagyon jó fej volt és össze-vissza hülyéskedett.
Pontosan nem tudom, de úgy kb. 1,5 órát töltöttek kint a rajongókkal – ahogy egy újságcikkben is szerepelt, addig ott voltak, amíg az összes rajongó elégedetten nem távozott.
A hab a tortán pedig az addigra kissé illuminált állapotba került Paavo volt
A Circus mögött sétáltunk el, pont akkor jöttek ki, integettek és jó éjszakát kívántunk egymásnak.
Aztán másnap a magyar volt az első külföldi nemzet, ami eszükbe jutott”

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: